„Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…” (⁠1Móz 12,4a)

„Amilyenekké minket is elhívott [Isten], nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is.” (Róm 9,24)

Mózes első könyvéből származó ige Ábrahám történetéből származik, amikor Isten először szólította meg őt. Ábrahám akkor még nem tudta, hová vezet majd az útja, csak annyit tudott, hogy Isten azt mondta neki:” Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” Ez egy nagyon nagy kérés volt. Ábrahám a jól ismert környezetet, az addigi otthonát, a rokonait, a biztonságot kellett hátra hagynia, csak azért, mert bízott és hitt Istenben. Annak ellenére, hogy nem tudta, mi vár rá, hová vezet az út, elindult. „Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…” Nem kérdezősködött, nem alkudozott, hitte, hogy Isten nem akar rosszat, sőt csak jót szeretne neki és engedelmeskedett. Mi is szoktunk hasonló helyzetbe kerülni, amikor valami új, ismeretlen dolog, új iskola, új barátok, vagy egy nehéz döntés előtt állunk amitől félünk. Ilyenkor jó tudni, hogy Isten nekünk sem akar rosszat, ma is, bennünket is vezet és ígéri, hogy mindig velünk lesz. Lehet, hogy nem mindig értjük szándékát elsőre, de ha bízunk benne, lépésről lépésre mutatja, merre menjünk és átsegít a nehézségeken.