„Bóáz mondta Ruthnak: Legyen bőséges jutalmad az Úrtól, […] akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. ” (⁠Ruth 2,12)

„Aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. ” (⁠Zsid 11,6)

A Bibliában van egy gyönyörű történet: Ruth és Bóáz története. Ruth fiatalon veszítette el a férjét, és nem maradt semmije, csak az idős anyósa, Naomi. Amikor Naomi elhatározta, hogy hazatér a saját népéhez, Izráelbe, arra kérte Ruthot, hogy inkább maradjon otthon, a saját családjánál, mert ott nagyobb biztonságban lesz. Ruth azonban valami egészen különlegeset tett. Azt mondta Naominak: „Ahova te mész, oda megyek én is... a te néped az én népem, és a te Istened az én Istenem.” Elhagyta az otthonát, és elindult a bizonytalanba egy idegen országba, csak azért, hogy az anyósa mellett legyen és segítsen neki. Amikor megérkeztek, nagyon szegények voltak. Ruth kiment a mezőre, hogy a learatott búza után elhullott kalászokat gyűjtögesse, hogy legyen mit enniük. Ez a föld egy gazdag és nagyon jólelkű emberé, Bóázé volt. Bóáz azonnal észrevette a szorgalmas lányt, és amikor megtudta, milyen önzetlenül gondoskodik az anyósáról, odalépett hozzá, és így szólt: „Legyen bőséges jutalmad az Úrtól, […] akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

Gondolj csak bele, amikor egy kiscsibe megijed a vihartól vagy a veszélytől, odaszalad a tyúkanyóhoz, aki kiterjeszti a nagy, puha szárnyait, és a kicsi bebújik alájuk. Ott teljes biztonságban van. Ruth pontosan ezt tette. Nem a szerencsében bízott, hanem amikor minden összeomlott körülötte, elindult Isten felé. Bóáz pedig észrevette ezt, és Isten végül pont rajta keresztül védte meg a lányt: Bóáz feleségül vette Ruthot, így nekik és Naominak soha többé nem kellett nélkülözniük.

Neked is lehetnek olyan napjaid, amikor úgy érzed, „vihar” van körülötted. Lehet, hogy összevesztél a legjobb barátoddal, nagyon izgulsz egy nehéz feladat miatt, vagy egyszerűen csak magányosnak és szomorúnak érzed magad. A mai ige arra emlékeztet, hogy nem kell egyedül megvívnod a harcaidat. Bármikor, amikor imádkozol, olyan, mintha beszaladnál Isten nagy, puha szárnyai alá. Ő megnyugtatja a szívedet, küld majd melléd olyan embereket (szülőt, tanárt, barátot) akik segítenek neked.