„Az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (⁠Ézs 53,5b)

„[Isten] feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. ” (⁠Róm 4,24–25)

Ézsaiás próféta sok-sok évvel Jézus születése előtt élt. Krisztus előtt 766 körül született. A Bibliában olvasható Ézsaiás könyve tele van olyan próféciákkal, amelyek a Messiásról szólnak, arról a Valakiről, aki majd eljön, és sok szenvedést vállal másokért. Amikor mi ezt az igét olvassuk, már tudjuk, Jézus Krisztusról beszél. Sokszor, de most a húsvét előtti böjti időszakban különösen is Jézus szenvedésére emlékezünk. A bibliai történetekből újra és újra végigkövetjük, mi történt vele, hogyan árulták el, hogyan bántották, és hogyan feszítették keresztre. A nyolcadikosokkal még be is fogjuk mutatni a Passió történetét, hogy jobban átérezhessük, milyen nagy szenvedést vállalt értünk. De miért történt mindez? A Bibliában azt olvassuk: az ő sebei hoznak gyógyulást nekünk. Mert nemcsak a testünk tud megsérülni. A szívünkben is lehetnek sebek, például amikor megbántunk valakit, amikor rosszat teszünk, vagy amikor minket bántanak meg. Amikor szomorúak vagyunk, vagy amikor nagyon távolinak érezzük Istent. Jézus azért vállalta a szenvedést, hogy ezeket a sebeket gyógyítsa, és helyreállítsa azt a törést, ami az ember és Isten között van. Jézus sebei nemcsak a fájdalomról szólnak, hanem a szeretetről. Arról, hogy Isten annyira szeret minket, hogy még a szenvedést is vállalta értünk. Jézus a kereszten magára vette mindazt, ami elválaszt minket Istentől, hogy újra közel lehessünk hozzá.Így Jézus halála a kereszten nem egy történet vége, hanem egy új élet kezdete. Láthatjuk Jézus szeretete erősebb a bűnnél, a fájdalomnál és még a halálnál is.