„Az Úr az ő népének erőssége…” (⁠Zsolt 28,8)

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. ”(⁠2Thessz 2,16–17)

Az új év elején ez a két ige együtt egy nagyon fontos üzenetet hordoz számunkra. Azt, hogy Isten nem hagy magunkra az Újesztendőben sem, akkor sem, amikor elfáradunk vagy bizonytalanok leszünk. A Zsoltáros azt mondja: az Úr az erősségünk. Ez azt jelenti, hogy nem csak a saját erőnkből kell helytállnunk. Ha kevés a türelmünk, amikor félünk egy új feladattól, vagy amikor nem tudjuk, mit tegyünk, Isten az, aki erőt ad. De nemcsak erőt ad, hanem vigasztal, úgy, ahogyan mi megnyugtatunk egy kisgyermeket, letörli a könnyeink, bátorít. Isten szeretete reményt ad. Ez a reménység segít abban, hogy ne adjuk fel, hanem újra és újra próbáljuk megoldani a feladataink. Persze mindez nem csak rólunk szól. Isten azért erősít és vigasztal bennünket, hogy jó szívvel tudjunk élni, tudjunk jót mondani egymásnak, segíteni, vigasztalni. Nem pedig egymást bántani, gonoszkodni. Induljon ez az év is úgy, hogy tudjuk Isten szeret, erőt ad, és végigkísér bennünket minden napunkon.