„Az Úr javamra dönti el ügyemet.” (⁠Zsolt 138,8a)

„És miután [Jézus] tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” (Zsid 5,9)

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy apró falucskában egy szegény legény. Egy napon hallotta, hogy a király a leányát ahhoz adja hozzá aki kiáll három próbát. Úgy döntött szerencsét próbál ő is. Elindult a királyi palota felé. Útközben találkozott egy éhes kiskutyával, adott neki enni, majd egy tó partján egy aranyhal vergődött, vissza tette a vízbe, végül mielőtt a palotába ért találkozott egy öreg nénivel aki rőzsét cipelt, segített neki is. Mindegyik azt mondta neki: „Ha szükséged van rám, csak jelezd és jövök segíteni!” Amikor a feladatokat teljesítenie kellett, valóban mentek és segítettek neki a kutya, az aranyhal és utoljára az öreg néni is. A mesék világa tele van ilyen varázssegítőkkel. A valóságban is sokan fordulnak a kabalákhoz, talizmánok erejében reménykednek. A Zsoltárok könyvének írója valami egészen mást mond: „Az Úr javamra dönti el ügyemet.”Ez azt jelenti, hogy Isten szeret minket, és minden helyzetben a javunkat akarja. Nem csak akkor segít, amikor kérjük, hanem akkor is, amikor észre sem vesszük. Segít, vezet, óv és nem kell cserébe tennünk semmit. Isten szeretete nem mesei varázslat ez maga a valóság ami minden helyzetben velünk van. A kérdés csupán annyi: Kész vagy rá bízni magad mindenben?