„Az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.” (⁠Zsolt 116,9)

„Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!” (Róm 6,11)

A zsoltár írója egy nagy bajból menekült meg konkrétan halálos betegségből gyógyult fel és most tele van örömmel, hálával. Azt mondja: „Az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.” Ez azt jelenti, hogy újra élhet, újra lélegezhet, újra örülhet az életnek, mindezt Isten jelenlétében teheti, Isten közelében, az Ő figyelő szeretetében. Pontosan tudja, hogy az élete ajándék, és minden lépését Isten látja, kíséri, áldja. Igénk írója miután meggyógyult nem mondja, hogy most már egyedül is boldogul, hanem éppen ellenkezőleg tele van hálával. Ha bajban vagyunk sokszor kérjük Isten segítségét. Mi is fogadkozunk, hogy ha ezen túl leszek, ez, vagy az lesz, így vagy úgy fogok tenni. Vajon teljesítjük ezeket a fogadalmainkat? Sajnos sokszor nem. Megnyugodott lelkiállapotban már elfelejtjük kinek köszönhetjük a segítséget, az erő, kitartást, kinek köszönhetjük az életet. Ez az ige arra hív, hogy ne csak a bajban keressük Istent, hanem a mindennapokban is. Ne csak kérjünk, hanem nap mint nap adjunk hálát az Ő szeretetéért. Mert aki Isten színe előtt jár az élők földjén, az tudja: minden nap ajándék, minden nap lehetőség a hálára és a szeretetre.