„Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak…! ” (⁠Zsolt 86,16)

„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (⁠Jn 16,23b)

Utolsó vacsora során Jézus Krisztus sok fontos dolgot tanít a tanítványainak. Tudja, hogy hamarosan elfogják és megfeszítik, ezért ezek az utolsó együtt töltött órák különösen fontosak. Több nagy témáról is beszél nekik, például az úrvacsora ajándékáról, az igazi szeretetről, a Szentlélekről, a közösségről és nem utolsó sorban az imádságról. Jézus arra tanít, hogy bátran forduljunk Istenhez imádságban. Azt mondja: „amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Ez nem azt jelenti, hogy Jézus nevét ki kell mondjuk az imádságunkban, hanem Jézushoz tartozva, benne bízva fordulunk Istenhez. Olyan ez, mintha Jézus vezetne oda minket Istenhez, és azt mondaná: „Ők az én barátaim, hallgasd meg őket.” Az imádságban elmondhatjuk Istennek mindazt, ami a szívünkben van: az örömünket, a félelmünket, feltehetjük a kérdéseinket is. Nem kell különleges szavakat, mondatokat használni, elég őszintének lenni és biztosak lehetünk benne, hogy Isten meghallgatja imánkat.

Imádkozz Te is mindennap!