„Bizony igazságos volt az Úr, a mi Istenünk, bármit is cselekedett… ” (⁠Dán 9,14b)

„Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? ” (⁠Lk 24,26)

A Lukács evangéliumából származó igében a feltámadott Jézus beszél két tanítvánnyal az emmausi úton. A tanítványok szomorúak és csalódottak. Azt hitték, Jézus majd mindent helyrehoz, minden jobb lesz, de aztán látták, hogy meghalt a kereszten. Nem értették, mi történt, és azt sem, hogy miért kellett ennek így lennie.

Ekkor Jézus, akit először fel sem ismernek, ezt mondja nekik: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” Vagyis azt magyarázza, hogy ami történt, nem hiba volt, nem kudarc, hanem része volt Isten tervének. A szenvedés után jött a dicsőség, a halál után az élet. Ez számunkra is fontos üzenet. Mert mi is sokszor vagyunk úgy, mint ezek a tanítványok. Amikor valami rossz történik, amikor csalódunk, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, akkor azt gondoljuk: ez így nem jó, ennek nem így kellett volna történnie. De Jézus arra tanít, hogy Isten sokszor akkor is munkálkodik, amikor mi ezt nem látjuk. Amikor valami nehéz, attól még nem biztos, hogy rossz irányba megy az életünk. Lehet, hogy ez Isten tervének a része, valamit meg akar mutatni nekünk, tanítani szeretne.

Az emmausi tanítványok végül felismerték Jézust, és megértették nem volt hiába a fájdalom. Ez nekünk is reménység, még ha most nem is értjük, mi miért történik, az biztos, hogy Jézus velünk van az úton és megmutatja, hogy a nehézségek után ő hogyan hoz ki jót az életünkből.