„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (⁠Zsolt 62,6)

„Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” (Tit 2,13)

Gondolj csak arra, milyen érzés valakit, vagy valamit nagyon várni. Például mikor közeledik a szülinapod, barátnőd vagy a barátod a hétvégén átmegy hozzátok, hamarosan osztálybuli lesz. Amikor számolod a napokat karácsonyig, a téliszünetig, amikor izgatottan várod, mi lesz a fa alatt, vagy tudod, hogy hamarosan együtt lesz a család. Ezeknek már előre örülsz, még akkor is, ha pillanatnyilag nehezek a napjaid. Ez a várakozás erőt ad, mert tudod, hogy valami jó közeledik. Amikor Pál apostol Tituszhoz írta azt a levelet, melyből mai Újszövetségi igénk származik, akkor Titusz is nehéz helyzetben volt. A gyülekezetének keménysége, ellenállása, a tévtanítók meg nem szűnő gonoszkodása miatt teljesen elkeseredett. Pál tartja benne a lelket. Éppen olyan módon, ahogyan Isten ígéretei adnak nekünk erőt. Az ígéretek melyből oly sok már beteljesedett pontosan úgy, ahogy Isten megmondta, ezért bizonyosak lehetünk abban, hogy a többi is beteljesedik. Isten közel jött hozzánk Jézusban. Most is velünk van amikor nehézségeink vannak, ha elkeseredünk, ha valami bánt, ha félünk, bármikor számíthatunk rá, mert az Ő segítsége, szeretete mindig megérkezik  a megfelelő időben, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Emlékeztessen erre téged is ez a Karácsonyt váró ádventi időszak és töltse meg szíved szeretettel, fénnyel és melegséggel.