„Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. ” (⁠Ézs 42,6a)

„És hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! ” (⁠Mt 17,5)

Jézus felmegy egy magas hegyre három tanítványával: Péterrel, Jakabbal és Jánossal. Ott valami különleges történik. Jézus arca ragyogni kezd, a ruhája vakítóan fehér lesz, és megjelenik mellette Mózes és Illés is. A tanítványok egyszerre csodálkoznak, félnek, de örülnek is. Nem mindennapi élmény ez. És ekkor egy felhő borítja be őket, és hang hallatszik belőle: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” Isten hangja. Képzeljétek el a helyzetet, milyen lenne, ha egyszer csak az égből megszólalna egy hang, és valakiről azt mondaná: Ő az én szeretett fiam! A tanítványok számára ez hatalmas megerősítés volt. Isten maga mondja ki, Jézus nem csak tanító. gyógyító, nem csak próféta, hanem Ő az Isten Fia.

Van még valami fontos a mondatban: „Őt hallgassátok!” Olyan ez, mint amikor egy szülő, vagy tanár azt mondja: Figyelj rá, amit mond, az fontos. Isten azt szeretné, hogy amikor döntés előtt állunk, amikor nem tudjuk, mi a helyes, amikor félünk vagy bizonytalanok vagyunk, akkor Jézus szavára figyeljünk. Mert mit is mond Jézus? Szeressétek egymást! Legyetek kedvesek egymással! Segítsetek a másiknak! Tudjatok megbocsátani! Bízzatok benne! Ez az ige tehát nem csak egy különleges, hegyi jelenetről szól, hanem arról, hogy Isten megmutatja, ne a sokféle hangra hallgass, ami körülvesz (barátok és nem barátok, influenszerek, reklámok), Jézus az, akire mindig érdemes figyelni.