„Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (⁠4Móz 6,26)

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (⁠2Kor 4,6)

Mai ószövetségi igénk hangzik el a legtöbbször az istentisztelet végén. Ez az úgynevezett Ároni áldás utolsó mondata. Ezt az áldást Isten rendelt el Mózesen keresztül. Az izraeli nép ekkor a pusztában vándorolt. Nem tudták, mit hoz a holnap, honnan lesz víz, és mikor támad rájuk ellenséges sereg. Tele voltak bizonytalansággal és félelemmel. Ebben a feszült helyzetben mondta Isten Mózesnek, hogy a papok (Áron és fiai) ezzel az üzenettel bátorítsák a népet. Ez az áldás olyan volt számukra, mint egy láthatatlan védőpajzs, ami elkísérte őket a vándorlásuk során. Mi is, ma is ismerjük a bizonytalanság érzését. Ez az áldás magában foglalja mindazt a testi, lelki és szellemi jót, amire az embernek itt a földön szüksége van. Azt ígéri, hogy bárhol is járunk Isten figyel ránk. Nem veszíti el a kapcsolatot velünk, ezért nem kell idegeskednünk a holnap miatt.

A mai napunkon is kísérjen ez az áldás:

"Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged!
Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad
és könyörüljön rajtad!
Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd,
és adjon neked békességet! Ámen."