„Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! ” (⁠3Móz 19,33)

„Jézus mondja: Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (⁠Jn 15,14)

„Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok!” Vagyis, ha valaki idegen, új, még nem ismer senkit, akkor ne bántsátok, ne csúfoljátok, ne hagyjátok egyedül. A Biblia keletkezésének idejében Izráel népe pontosan tudta, milyen érzés idegennek lenni. Régen Egyiptomban éltek, ahol nem volt könnyű az életük: rabszolga sorban éltek, mások döntöttek helyettük. Isten kiszabadította őket onnan, és amikor már saját országuk lett, emlékeztette őket arra, hogy milyen volt jövevénynek lenni, és ezért bánjanak jól azokkal, akik idegenként élnek közöttük. Ez a életünkben is nagyon ismerős lehet. Gondolj csak arra, amikor valaki új érkezik az osztályba, az iskolába vagy a sportcsapatodhoz. Nem ismer senkit, nem ismeri a szabályokat, lehet, hogy kicsit fél is. Ilyenkor nagyon sokat számít, hogy mi hogyan fogadjuk, odamegyünk hozzá, mellé ülünk, megszólítjuk, segítünk neki beilleszkedni. Egy kedves szó, egy mosoly vagy egy „gyere, játssz velünk” hatalmas ajándék lehet. Isten miért kéri ezt tőlünk? Azért mert ő is így bánik velünk. Amikor mi is eltávolodunk Istentől, mégis ő szeretettel közeledik felénk. Jézusban visszafogadott minket. Még akkor, akkor is, amikor nem igazán érdemeljük meg. Ajándékként, kegyelemből. Ezért is mondja, hogy mi is így bánjunk másokkal: szeretettel, tisztelettel, együttérzéssel. Hiszen amikor odafigyelsz az újonnan érkezőre, új diákra, kollégára , az egyedül állóra vagy arra, akire mások nem figyelnek, akkor Isten szeretetét mutatod meg. Ezáltal is lesz a világ egy kicsit barátságosabb hely és leszünk olyanok, amilyennek Isten szeretne látni minket, befogadó, gyógyító szívű, jó emberek.