„Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét…” (⁠Jer 31,7b)

„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. ” (⁠Lk 1,68)

A Lukács evangéliumából származó igevers az evangélium elején olvasható. Zakariás mondja, Keresztelő János születésekor, amikor ő hosszú némaság után újra meg tud szólalni. És mi az első mondata? Nem morgás, panasz, nem magyarázkodás, hanem Istent dicsérő szavak. Azt mondja: Isten „meglátogatta” a népét. Meglátogatta, közel jött hozzá, mert törődik népével. Teremtménye fontos a számára. Azt is mondja: „megváltotta”. Új esélyt ad, lehetőséget a változásra. Isten nem hagyja az embert a bajban. Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszat vegyük észre és elfelejtjük meglátni, mennyi jót kapunk. Mai igénk arra hív, hogy vegyük észre, hogy Isten ma is közel van. Lehet, hogy egy segítő emberben, egy bátorító, kedves szóban, egy mosolyban, egy megoldódó helyzetben látogat meg minket. Érdemes elgondolkodni rajta minden nap: Hol, miben tapasztaltam meg mostanában, Isten szerető gondoskodását? Így szemlélve észre fogjuk venni, hogy sokkal több jó vesz körül minket, mint gondoltuk.