„Isten mondja: Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek.” (⁠Zsolt 81,8)

„Amikor azonban [Péter] az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, [és] megragadta őt.” (Mt 14,30–31)

Képzelj el egy nehéz napodat! Ilyenkor sok minden történik veled, dolgozat, nehéz új anyag tanulása, sok feladat, esetleg még összeveszel a barátaiddal is. Ilyenkor este jól esik egyedül, csendben lenned egy kicsit. Jézusnak is voltak nehéz napjai. Az egyik alkalommal tanított egy hatalmas tömeget, majd enni adott ötezer embernek. Ezután a tanítványokat elküldte, hogy csónakkal menjenek át a Genezáreti tó másik oldalára, Ő pedig felment a hegyre imádkozni, hogy egy kis csendben legyen Istennel. Eközben a tanítványok hajója messzire került a parttól. Sötét volt, erős szél fújt, hullámok csapkodtak, és a hajó ide-oda dobálódott. Hajnal felé egyszer csak megláttak valakit a vízen járni. El tudod képzelni? A szél süvít, a hullámok csapkodnak, és valaki sétál a vízen! Nem csoda, hogy azt kiáltották: „Kísértet ez!” Jézus azonban azonnal megszólította őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” mondta. Ekkor Péter, aki mindig gyorsan és meggondolatlanul döntött, így szólt „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Jézus csak annyit mondott „Jöjj!” Péter kiszállt a hajóból, és elindult Jézus felé a vízen. Amíg Jézusra nézett, addig semmi nem tudta elbizonytalanítani. Csakhogy egyszer csak a szélre és a hullámokra kezdett figyelni … megijedt. Amikor a félelemre figyelt Jézus helyett, süllyedni kezdett. Kérte a Mestert, hogy mentse meg. Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét és megragadta. A soltvadkerti evangélikus templomunk oltárképe pontosan ezt a pillanatot ábrázolja: Jézus előrehajol a tajtékzó víz fölött, és megfogja Péter kezét. A festmény tele van mozgással, hullámokkal, de Jézus alakja mégis nyugalmat áraszt. Mintha azt mondaná: Bízz bennem, én megtartalak. Mi is sokszor olyanok vagyunk, mint Péter. Csak a körülményekre, a nehézségeinkre, félelmeinkre koncentrálunk, nem figyelünk Jézusra, nem bízunk benne. Pedig Jézus nekünk is ugyanúgy azonnal segít, megfogja a kezünk mert szeret, és soha nem hagy magunkra. Csak nem szabad elfordítani róla a tekintetünk.