„És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. ” (⁠1Kir 19,11b–12)

„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (⁠Jn 1,18)

Szerinted milyen lenne, ha egy olyan személlyel kellene barátkoznotok, akit soha nem láttál? Akihez beszélsz, de nem ismered az arcát, nem tudod, hogy néz ki, milyen a tekintete, a mosolya? Valahogy így vagyunk Istennel. Tudjuk, hogy létezik, érezzük a hatalmát a teremtett világban, de az arca... az titok marad. A mai igénk azt mondja Istent soha senki sem látta. Aztán mégis úgy gondolta, hogy közelebb kell kerülnie az emberhez, ne érezzük távolinak és ismeretlennek, hogy igazán megtudja mutatni, hogy mennyire nagy az Ő szeretete. Ezért elküldte az egyszülött Fiát, Jézust. Ha látjuk, hogyan gyógyít Jézus, látnunk kell Isten gyógyító kezét. Amikor Jézus leül vacsorázni a vámszedőkkel, bűnösökkel, akkor látjuk Isten megbocsátó szívét és a mikor Jézust a kereszten, Isten végtelen szeretetét érezhetjük. Isten pontosan olyan, amilyennek Jézus mutatta, már nem kell találgatnunk. Érezd szeretetét minden nap.