„Jákób mondta: Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted.” (⁠1Móz 32,11a)

„Pál írja: De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. ” (⁠1Tim 1,16)

Pál apostol (akkor még Saul) nem mindig volt Jézus követője. Vallásos emberként úgy gondolta, hogy a Jézusban hívők rossz úton járnak, ezért üldözte, börtönbe vitette őket. Meg volt győződve arról, hogy igaza van. Egy alkalommal azonban, amikor éppen Damaszuszba tartott, vakító fénnyel találkozott és Jézus szólt hozzá. Ez a találkozás megállította Pált, és rádöbbentette arra, hogy amit eddig tett, az nem Isten akarata volt. Szembesült a hibáival, és felismerte, hogy szüksége van bocsánatra és iránymutatásra. Isten nem elutasította őt a tetteiért, hanem feladatot adott számára, lehetőséget a változásra, tanulásra. Ezért is írja később: „De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét…”

Pál példája azt mutatja, hogy Isten nem a múltban elkövetett hibáink alapján dönt rólunk, hanem látja azt is, mivé válhatunk. Aki engedi, hogy Isten vezesse, annak az életében még a rossz döntések után is lehet új irány, új feladat és új kezdet. Isten türelme nagyobb, mint a hibáink, a változás pedig azzal kezdődik, hogy hagyjuk, hogy megszólítson bennünket formálja a gondolkodásunkat, a szívünket, a döntéseinket.