„Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!” (⁠Zsolt 25,18)

„Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! ” (⁠Róm 7,24–25a )

Az Ószövetségi ige a Zsoltárok könyve egyik imádságából származik. A zsoltár írója Istenhez fordul, és őszintén elmondja neki mindazt, ami a szívében van. Nem rejti el a nehézségeit, a fájdalmát és a hibáit sem. Azt mondja: „Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet…” Érezhető, hogy nagyon nehéz időszakon megy keresztül. Talán bántja valami, talán fél, vagy sok gond nehezedik rá. Ezért Istenhez fordul segítségért. Tudja, hogy ő sem tökéletes. Így azt is kéri: „bocsásd meg minden vétkemet.”

Néha mi is hibázunk: megbántunk valakit, rosszat mondunk vagy rossz döntést hozunk. Ilyenkor a mi szívünk is nehéz lesz. Istennek ezt is elmondhatjuk. Nem csak azt amikor valaminek örülünk, hanem azt is, amikor szomorúak vagyunk, vagy amikor tudjuk, hibáztunk. Isten nem fog elfordulni tőlünk. Ő látja a nehézségeinket, meghallgat bennünket, és kész megbocsátani. Ezért amikor hozzá fordulunk, a szívünk is megkönnyebbül, mert tudjuk szeret, és mindig új kezdetet, új lehetőséget ad nekünk.