„Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek!” (⁠Zsolt 9,20a)

„[Jézus] tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.” (⁠Mk 9,31)

Ahogy haladunk előre a böjti időben, egyre közelebb kerülünk a nagyhéthez, olyan, mintha egy történet végéhez közelednénk. Az igéink is egyre komolyabbak, egyre inkább Jézus földi útjának végéről szólnak. Már nemcsak arról olvasunk, hallunk, hogy Jézus tanít, gyógyít vagy csodát tesz, hanem arról is, hogy mi vár rá Jeruzsálemben. Ebben az igében Jézus elmondja a tanítványainak, mi fog történni vele: elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad. A tanítványok ezt biztosan nem értették. Ők szerették Jézust, és azt remélték, hogy vele minden jó lesz. Nem értették és talán féltek is attól, ami jön, ami rájuk vár.

Fontos meglátnunk, hogy Jézus tudja, mi vár rá, de nem menekül el. Végig megy ezen az úton, mert szeret bennünket. De az igében ott van a reménység is „a harmadik napon feltámad.” A történet nem ér véget a halállal.

Ahogyan a mi életünkben is vannak nehéz dolgok, valami nem úgy sikerül ahogyan szeretnénk, összevesztünk valakivel, akit szeretünk, szomorúak vagyunk valamiért, félünk. Azt érezzük, hogy sohasem lesz jobb. De ahogyan Jézus legyőzte a halált úgy jön a mi életünkben is a rossz után a jó, a szomorúság után öröm. Isten nem hagy bennünket a nehézségekben, hanem kivezet belőlük. Ne feledd mindig van remény, van folytatás!