„Ne félj, és ne rettegj!” (⁠Józs 8,1a)

„Ekkor megérintette [Jézus] a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük.” (Mt 9,29–30a)

Ne fél és ne retteg! Mondta Isten Józsuénak amikor harcba küldte. Józsué élete nem volt könnyű. Egyiptomban született. Szülei rabszolgák voltak és rabszolga lett ő is . Sokszor félt. Félt a sötétben, ha egyedül maradt, félt a vadállatoktól, a kígyóktól, a homokvihartól, meg az egyiptomi rabszolgafelügyelők ostorától is. Aztán amikor Mózes kivezette az izraeli népet Egyiptomból,, akkor félt, hogy nem lesz mit inni és enni. Félt mert nem ismerte az utat és félt az üldözőktől is. De Isten  soha nem hagyta el a kiválasztott népét. Amikor szomjaztak, vizet fakasztott a sziklából. Amikor éheztek, mannát és fürjet hullatott az égből. Felhőoszloppal és tűzoszloppal vezette őket. Józsué megtapasztalta Isten szeretetét, azt, hogy sosem hagyja magára. „Ne félj, és ne rettegj!, Ez a bátorítás nekünk is szól, hiszen mi is sokszor félünk. Félünk a sötétben, félünk egy dolgozat, vagy felelés elött. Félünk, hogyha elrontunk valamit kinevetnek. A félelem természetes érzés, de nem kell, hogy uralkodjon rajtunk, hogy kitöltse az életünket. Isten nem csak Józsuéval volt, hanem ma is velünk van az életünk minden napján, az iskolában, otthon, a barátaink között, sőt akkor is, ha éppen egyedül vagyunk. Ezért ha félsz valamitől, mindig jusson eszedbe ez az igeszakasz: Ne félj, és ne rettegj!, mert veled van Istened.