„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! ” (⁠Ézs 41,10a)

„Add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet. ” (⁠ApCsel 4,29b)

Ézsaiás próféta könyvéből származó ige, olyan időszakban íródott, amikor Isten népe bizonytalanságban és félelemben él. Külső fenyegetettség, belső gyengeség, jövőtől való rettegés. Szerintem ez ma is, számunkra is nagyon ismerős helyzet.

Ebbe a félelemmel teli időszakban mondja Isten: „Ne félj!” Nem egy parancsot ad, amit összeszorított foggal kell teljesítenünk. Nem elvárást tesz a vállunkra. „Ne félj!” Nem azt mondja, hogy nincs okod félni, hanem azt, hogy „én veled vagyok”. A hit nem azt jelenti, hogy nincs félelem, nehézség az életünkben, hanem azt, hogy ezekben sosem maradunk egyedül. A csüggedés gyakran abból fakad, hogy egyedül érezzük magunkat a terheinkkel. De Isten ott van mellettünk a bizonytalanságainkban, a kérdéseinkben, a kimondatlan aggodalmainkban is.

Nem ígér problémamentes életet. Nem ígér kiszámítható jövőt. De ígéri, hogy velünk van és velünk is marad mindig.