„Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! ” (⁠Zsolt 38,22)

„És [Jairus] esedezve kérte [Jézust]: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. ” (⁠Mk 5,23)

Ez az ige olyan, mintha valaki a legjobb barátjához szólna, amikor nehéz helyzetben van. Gondolj csak arra, amikor félsz valamitől, például sötét van, vagy izgulsz egy vizsga miatt, vagy valaki bántott. Ilyenkor szeretnéd, ha valaki melletted lenne, hogy megnyugtasson és segítsen. Ez az ima pontosan erről szól. A zsoltáros azt kéri Istentől, hogy maradjon vele, ne hagyja el. Ez számunkra is azt jelenti: Tudjuk, hogy Isten mindig velünk van, de bármikor kérhetjük, hogy igazán közel legyen. Például, ha néha félünk, szomorúak vagyunk, vagy bizonytalanok. Istenhez fordulhatunk minden érzésünkkel. Ne próbáljunk mindent egyedül megoldani. Ha megosztjuk Istennel a gondjainkat, erőt és bátorságot kapunk. A kapcsolat Istennel mindig fontos. Akkor is, amikor nehéz az élet, de akkor is amikor minden rendben van. Ez a mondat: Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! Legyen a mindennapi imádságunk. Elmondhatjuk reggel, amikor indulunk, elmondhatjuk este, amikor fáradtan hazaérünk, de napközben is bármikor, ha bizonytalannak érezzük magunkat. A jó hír pedig az, hogy Isten nemcsak meg hallja ezt a kérést, hanem. mindig velünk marad a félelmeinkben, az örömeinkben, a csendben és a zajos napokban is egyaránt.