„Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért!” (⁠Péld 31,8)

„De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá [Jézushoz], megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.” (⁠Mk 2,4)

Kapernaumban vagyunk, egy zsúfolásig telt házban. Jézus beszél, és annyian vannak, hogy még az ablakokban is emberek lógnak, mozdulni sem lehet. Ebben a pillanatban érkezik meg négy férfi, akik egy hordágyon hozzák a beteg barátjukat. Ők nemcsak látni akarják Jézust, hanem biztosak benne, hogy Ő az egyetlen, aki segíthet a barátjuknak, aki nem tud járni, béna. De ott a tömeg, Jézus közelébe sem tudnak menni. Sokan itt feladták volna, sajnos nem jutunk be, majd legközelebb, újra próbáljuk. Viszont ez a négy barát nem ilyen volt. Ők nem a kifogásokat keresték, hanem a megoldást. Felmentek a ház külső lépcsőjén a lapos tetőre (akkoriban a tetők gerendákból és sárral tapasztott agyagból készültek) és elkezdték puszta kézzel szétbontani a ház tetejét. Mindenki felnézett, és egyszer csak a tetőn keresztül leeresztették a barátjukat pont Jézus elé. Jézus látva a négy ember hitét, „így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid”, majd pedig azt, „kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára;”

Ebből a történetből két nagyon fontos dolgot is megtanulhatunk. Az egyik, hogy A hit nem ismer akadályt. Vannak olyan időszakok, amikor nehéz, amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan szeretnénk, vagy éppen azt mondjuk: ez lehetetlen. De ha erős a hitünk az segít, mert Jézusnál mindig van megoldás. A másik, hogy egymás hordozói vagyunk: Az a béna ember soha nem jutott volna Jézus elé a barátai nélkül. Nekünk is szükségünk van egymásra. Van, amikor te vagy az, aki erőtlen, és a barátaid segítsége tart meg és van, amikor te vagy az, aki segít.

Gondolkozz: Te kiért bontanád ki a tetőt, vagy kik azok, akik érted tennék meg ugyanezt?