„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (⁠Jer 31,3b)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Biztosan mindannyian ismeritek azt a mesét A melyben az öreg király megkérdezi a lányait mennyire szeretik őt. Természetesen mind a hárman azt válaszolták, hogy nagyon, sőt az egyik úgy, mint a galamb a búzát, a másik úgy, mint a szellőt az emberek a forró nyárban. A legkisebb pedig azt mondta: „Úgy szeretlek, mint az emberek a sót.” Vagyis: nélküled semmi sem jó. A szeretetnek sok fajtája van, szeretjük a csokit, a focit, a barátainkat, a párunkat, a családunkat, mindegyik más. De van egy szeretet, ami mindennél nagyobb, az a szeretet, amit nem lehet kiérdemelni, és amit nem lehet elveszíteni. Ez Isten feltétel nélküli szeretete. Ennek a szeretetnek a legnagyobb jele éppen karácsonykor történt. Isten annyira szereti az embert, hogy odaadta nekünk, értünk a Fiát, Jézust. Nem azért, mert az emberek jók, nem azért, mert megérdemeltük, viszont azért, hogy ne vesszünk el, hanem életünk legyen. Békés, boldog életünk, most és örökké. Mint ahogyan ha az ételünkben só van, akkor az ízek jobbak, teltebbek, úgy ha Jézus ott van az életünkben, akkor minden jobb és szebb. Ezért ez az Istentől kapott szeretet a karácsony igazi ajándéka.