„Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható.” (⁠Zsolt 40,6a)

„Az [a béna] pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk! ” (⁠Mk 2,12)

Ez az ige Máté evangéliumából származik, és egy nagyon izgalmas történet mesél el számunkra. Jézus Kapernaumban, egy házban tanított. Annyian gyűltek köré, hogy már az ajtón sem lehetett bemenni, sőt még az udvaron is álltak. Mindenki látni és hallani akarta őt, mert érezték, Jézus közelében mindig történik valami fontos. Ekkor érkezett oda egy béna ember, akit négy barátja hozott. Ő maga nem tudott járni, nem tudott bejutni Jézushoz. De a barátai nem mondták azt, hogy: Nem sikerült, menjünk haza. Inkább kitaláltak valami egészen szokatlant, felmentek a tetőre, megbontották, és leengedték a barátjukat Jézus elé. Ez bátor dolog volt, és azt mutatta, hogy nagyon bíztak Jézusban. Jézus ránézett az emberre, és ezt mondta: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Ezzel Jézus megmutatta, hogy nemcsak a betegséget látja, hanem az egész embert. Tudja, hogy néha belül fáj valami, bűntudat, szégyen, szomorúság. Jézusnak hatalma van megbocsátani, új kezdetet adni. Lehet, hogy mi nem vagyunk bénák, de mindannyiunk életében vannak nehézségek: félelmek, gondok, bizonytalanságok. Jézus ma is hív, és azt mondja: „Gyere hozzám!” Számunkra is mindig ott van az újrakezdés lehetősége. És ha a mi hitünk néha gyengébb, akkor ott vannak a barátaink, társaink, akik nem hagynak magunkra. Akik segítenek hordozni a nehézségeinket és ha szükséges közelebb visznek Jézushoz is.