„Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. ” (⁠Zsolt 89,2)

„Azok [a tanítványok] pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel. ” (⁠Mk 16,20)

Mai Újszövetségből származó igénk Márk evangéliumának a zárszava. Nem sokkal korábban a tanítványok még a teljes félelemben voltak. Mesterük meghalt, a közösségük szétesett, ők maguk pedig rettegve, bezárt ajtók mögött bujkáltak. A feltámadás azonban mindent megváltoztatott. Jézus megjelent nekik, és mielőtt mennybe ment volna, egy parancsot adott a tanítványoknak: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot...” és ők nem maradtak a biztonságos szobában. Elindultak, beszéltek az embereknek Jézus szeretetéről a piacon, az utcákon, idegen országokban.

De Isten nem hagyta őket magukra, „együtt munkálkodott velük”. Ahol a tanítványok Jézusról beszéltek, ott csodák történtek, betegek gyógyultak meg, szomorú emberek teltek meg örömmel, és a gonoszság eltűnt.

Mit üzen ez ma nekünk? Sokszor mi sem merünk megszólalni. Félünk képviselni azt, amit fontosnak tartunk az iskolában, a munkahelyünkön vagy a barátaink között. Mert úgy érezzük, nincs meg hozzá a kellő tehetségünk, tudásunk vagy tekintélyünk. Úgy érezzük, a feladat túl nehéz a számunkra. Pedig, ha mi megtesszük az első lépéseket, igyekszünk hitelesen képviselni Jézust, akkor a háttérben velünk együtt munkálkodik, vagyis az ő erejével és szeretetével csodákra leszünk képesek.