„Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből.” (5Móz 3,24a)
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál… ” (Jn 17,24)
Mai Újszövetségi igeszakaszunk Jézus szerintem egyik legszebb imájából származik. Azért, hogy jobban megértsük megosztanék belőle egy hosszabb részt. Pontosan János evangéliumának 17 fejezetéből a 20 verstől a 26 verséig: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. Én megismertettem velük a te nevedet, és ez után is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.” Jézus nemcsak a tanítványaiért imádkozott, nemcsak azokért akik akkor vele voltak, hanem értünk is, minden gyerekért, felnőttért, mindazokért akik csak később hallanak róla és hisznek benne. Vagyis Jézus már akkor gondolt ránk, amikor még meg sem születtünk. Azt kéri Istentől, hogy akik hisznek benne, összetartozzanak, legyenek egyek. Nem úgy, hogy mindenben ugyanazt gondolják, vagy mindig mindenben egyetértsenek, hanem úgy, ahogyan egy családban is együtt maradunk akkor is, ha néha veszekszünk. Szeretjük egymást, segítünk, megbocsátunk egymásnak, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ugyanazzal a szeretettel szeret minket, amellyel őt szereti. Értékesek, fontosak vagyunk, és sosem hagy magunkra. Amikor kedvesek vagyunk egymással, amikor nem bántjuk a másikat, amikor befogadjuk azt is, aki más, akkor látható rajtunk, hogy Jézushoz tartozunk.
Jézus imája ébresszen bennünket is imára:
„Drága Jézus! Köszönjük, hogy gondoltál ránk, és imádkoztál értünk már akkor is amikor még nem is éltünk. Köszönjük, hogy szeretsz minket, és összekötsz bennünket egymással. Segíts, hogy kedvesek legyünk, tudjunk megbocsátani, és mindig emlékezzünk arra, hogy egy családhoz tartozunk benned. Kérünk maradj velünk mindig, lakj a szívünkben, és taníts mindannyiunkat szeretni. Ámen.”