Nagy Melinda – St. Julian's, Málta
Fluency and English Language Development for Adults
Sosem késő nyelvet tanulni!
Málta a sokszínűség mintapéldánya
Ezzel a mottóval vágtam bele 50 pluszos fejjel idegen nyelvet tanulni. Na, lássuk be, ez a dolog számomra nem volt annyira idegen, mint azt a magyar szóhasználat sejteti. Középiskolában jó alapot kaptam német nyelvből, és persze a Kádár-korszak diákjaként a kötelező orosz tanulást sem úsztam meg. Az évek teltek, és egyre jobban szükségét éreztem, hogy megtanuljak angolul csevegni. Nagy motiváció volt, hogy a vadkerti kollégák közül elég sokan, évente akár többször is Erasmus + pályázati segítséggel ismerik meg a nagyvilágot. Emellett az is inspirált, hogy a külföldön élő fiam milyen büszke lenne, ha már nem kérnék segítséget egy idegen országban való tájékozódásban, sőt külföldi barátaikkal is el tudnék beszélgetni.
Két éve kezdtem komolyabban az angol tanulását Hegyi Gabriella tanárnő irányításával, most pedig Máltán, St. Julian's város ETI oktatási központjában vehettem részt egy angol nyelvi kurzuson. Ha röviden kellene megfogalmaznom, hogy milyen volt nyáron iskolapadba ülni, a „crazy és a „nice” szó bizonyára benne lenne. Olasz, szlovák és lengyel tanárokkal kerültem egy csoportba, ahol két hét alatt megismertük egymás lakóhelyét, az országok nevezetes ételeit, italait, a családtagjaikat, a szakmájukat, az elhivatottságukat, és mindezt angol nyelven. Zseniális volt, azonban nagyon fárasztó is. Augusztus 14-től 25-ig minden nap 9-től délután 3-ig kőkeményen tanulás folyt. Lehet, hogy a 12 angol igeidőt nem tanultuk meg hiánytalanul, de a lengyel-magyar barátságot remek módon tovább erősítettük. Együtt énekeltünk, kvízeket játszottunk, recepteket cseréltünk. Délutánonként pedig városnézés, hajótúra, sziklamászás, hajnali fotózás, és fürdés tette élvezetesebbé a napokat.
Az angol nyelvi képzés mellett betekintést kaptam a máltai kultúrába, az ország történelmi múltjába és jelenébe. Málta, mint Európai Uniós tagállam, nyitott a migrációra. Ennek köszönhetően számos indiai, bangladesi, fülöp-szigeteki fiúval, lánnyal tudtam beszélgetni, akik nehéz családi sorsuk miatt voltak kénytelenek másutt keresni a boldogságukat. A társadalmi és szociális különbségeket - mely a hazájukat jellemzi - csak egyetlen dologgal tudták mérsékelni, ha professzionális szinten megtanulnak angolul és munkát vállalnak az EU-ban. Személyes sorsuk megerősített abban, hogy jó irányba fogom be a szelet, amikor a diákjaimat a tanulás fontosságára ösztönzöm. Történelem tanárként és osztályfőnökként a nyitottság, az empátia és a kulturális sokszínűség a „hajóm vitorlája”.
Ezúton köszönöm a részvételi lehetőséget az iskola vezetésének, Hegyi Gabriellának, az Erasmus + koordinátorának a dokumentációk elkészítésében nyújtott támogatását és nem utolsó sorban a családomnak, hogy biztosították a nyugodt légkört távoli angol nyelvi kalandomhoz.