Csápekné Deli Helga
Kilépni az osztályteremből – tanulni a természettől Erasmus+ továbbképzés Firenzében
Mit adhat a természet a gyerekeknek – és mit taníthat nekünk, pedagógusoknak?
Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy különleges, élményekben és szakmai tapasztalatokban gazdag továbbképzésen vehettem részt Firenzében, „Szabadtéri tevékenységek a mentális és fizikai egészségért” címmel.
A képzés középpontjában a természet, a mozgás, a lelki jóllét, az önismeret és a közösségépítés kapcsolata állt. Megtapasztalhattuk, hogy a természetben töltött idő nem csupán kikapcsolódás: segíthet a stressz csökkentésében, a figyelem összpontosításában, az érzelmek megélésében és a társas kapcsolatok erősítésében is.
De hogyan jelenhet meg mindez az iskolában?
A továbbképzésen számos olyan játékos és kreatív módszert ismertünk meg, amelyek egyszerűen beépíthetők a pedagógiai munkába. Szabadtéri feladatok, éber figyelemre épülő gyakorlatok, önreflexiós tevékenységek és közösségi játékok segítségével tapasztalhattuk meg, hogyan lehet a tanulást közelebb vinni a természethez.
Különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy a közös feladatok során hogyan alakul át az „én” gondolkodás „mi”-vé. A mozgás, a játék és az együttműködés olyan helyzeteket teremt, amelyekben a gyerekek nemcsak egymással, hanem saját erősségeikkel és érzéseikkel is kapcsolatba kerülhetnek.
És ehhez még csak nagy erdőkre vagy különleges kirándulóhelyekre sincs feltétlenül szükség.
Egy növény az osztályteremben.
Egy iskolakert.
Egy szabadtéri feladat az iskola udvarán.
Néhány perc csendes megfigyelés.
Egy kreatív tevékenység természetes anyagokkal.
Apró dolgok, amelyek mégis sokat jelenthetnek a mindennapokban.
A képzés egyik fontos felismerése számomra az volt, hogy a természethez való kapcsolódás lehetősége ott van körülöttünk – és pedagógusként sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek ezt észrevegyék, megtapasztalják, és közben önmagukhoz és egymáshoz is közelebb kerüljenek.
A továbbképzés közösségi élmény is volt. Spanyol, lengyel, német, portugál és más európai országokból érkező pedagógusokkal dolgozhattunk együtt. Megosztottuk egymással tapasztalatainkat, jó gyakorlataikat, és közben bepillanthattunk más országok iskolai életébe is.
Mindezt egy olyan különleges városban, mint Firenze, ahol a kulturális és történelmi értékek mellett a természet és a közös élmények is inspiráló környezetet teremtettek. A Firenzében töltött hét számomra nemcsak új szakmai ismereteket adott, hanem egy egyszerű, mégis fontos gondolattal is gazdagított: Néha érdemes megállni. Kilépni az osztályteremből. Körülnézni. Figyelni. Mozogni. Együtt lenni. És észrevenni azt, ami körülvesz bennünket.
Köszönöm az Erasmus+ program koordinátorának, Szűcsné Martin Erikának, valamint az iskola vezetésének a támogatást és a tanulás lehetőségét!