Cím: Boldogság a rohanás közepén – Lehet még nyugalmat tanítani a mai világban?
A mai világ zűrzavarosabb, mint valaha: állandó hírek, üzenetek, teendők és elvárások bombáznak minket minden irányból. A technológia gyors fejlődése nemcsak kényelmet hozott, hanem állandó elérhetőséget és kimerültséget is. A társadalom tempója felgyorsult, miközben az emberek egyre inkább elveszítik belső egyensúlyukat. Ebben a rohanásban a boldogság sokszor háttérbe szorul, elhalványul. Pedig az igazi boldogság nem a tökéletes teljesítményben, hanem az önazonosságban, kapcsolatokban és jelenlétben rejlik. A XXI. századi fiatalok abban a korban nőnek fel, amikor minden az elektromos, világhálóról szól. Ez az alfa generáció, és ők minden korábbi generációnál jobban vizuális, digitális, mobil, közösségi és globális generáció. Minden kommunikáció jóformán a világhálón történik, így náluk háttérbe szorulnak a társas kapcsolatok, az empátia, odafigyelés a másikra, az élet apró örömeinek felfedezése, érzelmek kimutatása. Számukra a digitális világ létezik és ahhoz, hogy ebből a világból ki tudjuk zökkenteni őket szükség van másra is. Meg kell őket tanítani arra, amit ez a fajta világ elvett tőlünk, azaz, hogy milyen a világháló és digitalizáció nélküli boldogság, lojalitás, önértékelés, érzelmek a másik iránti elfogadó képesség, empátia. Az Erasmus + keretein belül olyan lehetőséget kínáltak, ahol az embereket megtanítják egyes szituációk kezelésére, önismeretre, bizalom növelésre, szerethetőségre stb.. Az Isztria félsziget keleti partján található a festői szépségű kis halászfalu Mošćenička Draga, egy hangulatos tengerparti városka, az Ucka Nemzeti Park lábainál, egy romantikus öbölben fekszik, Horvátország egyik legszebb települése. Ennek a szemináriumnak ez a festői szépségű kis városka adott otthont. A csapat 25 főből állt, egy olasz, huszonegy német és három magyar résztvevővel. Különböző elméleti és gyakorlati tartalmakat, mint például a boldogság alapjai, a boldogság és a nyelv, az önmenedzsment, az erősségek erősítése, a jellemerősségek, a boldogságvizsgálatok, valamint a nyílt tér módszerének megismerését sajátítottuk el a tantermi módszertan és a didaktika fejlesztése érdekében. Lelkesen fogadtuk más európai intézmények és iskolák munkájának megismerésére és a kapcsolatépítésére kínálkozó lehetőségeket. Nagyszerű volt a tapasztalatcsere más országok, iskolák, gyerekeit megismerni és átbeszélni, hogy ki milyen problémákkal küzd és hogyan próbálják megoldani azokat, miközben ötleteket adtunk egymásnak. Megmutatták nekünk, hogy hogyan lehet játékosan tanulni, és miként lehet a gyerekeknek élvezetesebbé tenni egy nehezebb tantárgyat. Nagyon fontos volt az önismeret, amit a gyerekekben is fejleszteni kell, hogy reálisan lássák magukat. Különféle játékokban mutatták meg nekünk a fejlesztések módszerét. Az iskoláknak nemcsak a tantárgyi tudást kellene átadniuk, hanem az életminőség alapjait is. Bevezethető lenne a boldogságóra, ahol a gyerekek megtanulhatják a stresszkezelést, az érzelmi intelligenciát és a tudatos jelenlét alapjait. Olyan készségeket kell fejleszteni, mint az önreflexió, az empátia és az egészséges kommunikáció. Ezek legalább olyan fontosak, mint a matematika vagy a nyelvtan. Itt a szülőkre is nagyon számítunk, ők a legfontosabbak a gyermek életében. A gyermek egy tükör, letükrözi amit a szülő csinál, tesz, mond vagy hall. Ha egy gyermek megtanulja felismerni és megnevezni az érzéseit, máris közelebb kerül a kiegyensúlyozott élethez. A tanárokat is érdemes érzékenyíteni a lelki nevelés iránt. Egy boldogabb generáció alapja a tudatosságra nevelés, nem a túlhajszoltság. A jövő kulcsa nem a gyorsaság, hanem a belső béke. És ez már ma elkezdődhet egy nyugodt beszélgetéssel az iskolában, egy csendes perccel a reggeli tanítás előtt. A boldogság nem luxus, hanem tanítható és tanulható érték. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen az életben is, először is lassítanunk kell. Tudatos jelenlétre, önismeretre és hálára van szükség. Nem a „több” visz közelebb a boldogsághoz, hanem a „kevesebb, de mélyebb”. A természethez való visszatérés, a digitális detox és a belső csend újra felfedezése kulcsfontosságú. Ehhez viszont már gyerekkorban el kell kezdeni a felkészítést. Volt lehetőségünk felfedezni a félszigetet is. A város óvárosa egy igazi időutazás a múltba. A szűk utcácskák, a kövezett ösvények és a hagyományos kőházak mind a régmúlt idők hangulatát idézik. A tenger magával ragadó, varázslatos világát. Éppen akkor volt egy nemzeti kulturális est, ahol megismertették velünk a Horvát nemzet zenei kulturáltságát. Az esti séták és figyelve ahogy a nap a tengerbe bukik csodálatos látványt nyújtott.
Ezúttal szeretném megköszönni az iskolámnak és a koordinátorunknak Hegyi Gabriellának, hogy segítették a programba való részvételemet, ezáltal is gazdagítva a tudásomat és ismereteimet.
Mindenkinek csak egy élete van – éld úgy, hogy ne csak létezz, hanem igazán élj!
Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress, mintha a szíved soha nem lett volna összetörve.
Táncolj, mintha senki sem nézne.
Énekelj, mintha senki sem hallana.
Élj, mintha a föld paradicsom lenne.