Hegyi Gabriella
Öt nap, tizenöt chatbot és egy csipetnyi Gaudí – Erasmus+ képzésen jártam Barcelonában
Amikor kiválasztottam az idei év Erasmus+ szakmai továbbképzésemet Barcelonában, azt hittem, hat napon át mesterséges intelligenciáról (angolul Artificial Intelligence, innen származik az AI rövidítés) szóló táblázatokat és alkalmazásokat fogok bámulni egy klímásított teremben. Nos, ebben volt is igazság – csak épp sokkal izgalmasabb formában, mint gondoltam. A kurzus címe „There is an AI for That” volt, ami magyarul körülbelül annyit tesz: „Van erre egy AI”, és hidd el, tényleg van”.
Ismerkedés és a nagy kérdés
Az első napon még csak óvatosan tapogatóztunk: honnan jöttünk, milyen iskolában tanítunk, és egyáltalán mit is jelent az, hogy „mesterséges intelligencia az oktatásban”. Jó hangulatú ismerkedős gyakorlatokkal indultunk, majd hamar rátértünk a nehezebb kérdésekre is: hol húzódnak az etikai határok, és mennyire bízhatunk meg egy programban, ami néha magabiztosabban hazudik, mint egy rosszul felkészült diák felelés közben.
Chatbotok hadserege
A második nap a chatbotoké volt: ChatGPT, Copilot, Gemini és a Khanmigo nevű, kifejezetten diákoknak szánt mesterséges intelligenciával működő korrepetáló program is terítékre került. Megtanultuk, hogyan lehet úgy megfogalmazni egy kérést („promptot”), hogy az AI ne egy hűtőgép használati utasítását adja vissza helyette egy angol órai feladat helyett. Kipróbáltuk a Teachable Machine-t is, amivel akár a diákok is betaníthatják a mesterséges intelligenciát – ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy a jövő tényleg gyorsabban közeledik, mint ahogy a barcelonai metró araszol csúcsidőben.
Kreativitás és kritikus gondolkodás
A harmadik nap a legszínesebb volt – szó szerint is. A Google Arts & Culture segítségével műalkotásokat elemeztünk, a DALL·E-vel képeket generáltunk, a Suno.ai-jal pedig még zenét is szereztünk, úgyhogy hivatalosan is mondhatom: rövid időre zeneszerző voltam, még ha az AI is végezte helyettem a nehezét. Eközben olyan eszközökkel is találkoztunk, mint a Conker és a Question Well, amelyek segítenek a diákoknak kritikusan gondolkodni, és nem bedőlni minden internetes álhírnek – ami manapság talán a legfontosabb tanári szuperképesség. Ezen a napon ellátogattunk a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban, ahol a fent említett alkalmazásokat a gyakorlatban is kipróbáltuk.
Az értékelés jövője
A negyedik napon az izzasztóbb kérdésekkel szembesültünk: hogyan értékeljünk igazságosan egy olyan világban, ahol a diákok házi feladatát simán megírhatja egy chatbot? A Quizizz és a Diffit nevű eszközökkel olyan feladatokat és teszteket állítottunk össze, amelyek nemcsak a tudást, hanem a gondolkodást is mérik. Megnyugtató volt látni, hogy a tanárszakma nem adja fel ilyen könnyen – legfeljebb okosabb fegyverekkel harcol.
Zárás, projekt és egy kis Gaudí-hangulat
Az utolsó napokon a záróprojektről beszélgettünk, majd értékeltük a hetet, és átvettük a részvételi igazolást – jó érzés volt kézzel fogható bizonyítékot kapni arról, hogy nem csak egy hatnapos barcelonai kiruccanásról van szó.
A hivatalos program mellett közös kulturális programokra is jutott idő, és itt jött el a pillanat, hogy kilépjünk a klímás terem világából a barcelonai napsütésbe. Már az első séta után gyanús lett, hogy ez a város nem ismeri a „szögletes és unalmas” fogalmát. Ahol egy magyar kisvárosban egy újabb szürke irodaházat épülne, ott a barcelonaiak láthatóan azt mondták: „minek egyenes fal, ha lehet hullámos, sárkánypikkelyes vagy pillangószárnyból ihletett?” És persze mindennek a csúcspontja Antoni Gaudí, aki úgy tűnik, sosem hallott a vonalzóról, viszont annál jobban szeretett homokvárat építeni – csak épp évszázadokra szólót. Minden nap csak néhány órám maradt, de az bőven elég volt ahhoz, hogy Gaudí épületei – a hullámzó Casa Milà, a mesébe illő Park Güell és a folyamatosan épülő, lenyűgöző Sagrada Família – örökre beleégjenek az emlékezetembe. Furcsa, de tanulságos párhuzam: amíg a teremben azt tanultuk, hogyan bánjunk okosan a jövő technológiájával, addig kint a városban egy több mint száz éve tartó, még mindig be nem fejezett építkezés bizonyította, hogy néha a legnagyobb dolgok idő – és egy kis őrült bátorság – kérdései.
Mit viszek haza?
Sok konkrét eszközt és ötletet, amit be tudok építeni az óráimba – legyen szó differenciált feladatokról, kreatív projektekről vagy éppen az AI etikus használatáról szóló beszélgetésekről a diákokkal. De legalább ennyire fontos élmény volt kollégákkal találkozni Európa különböző pontjairól, és megtapasztalni, hogy mindannyian ugyanazokkal a kihívásokkal küzdünk: hogyan tartsuk lépést a technológiával anélkül, hogy elveszítenénk azt, ami a tanításban igazán számít és amit a tanításban legjobban szeretünk: a személyes kapcsolatot a diákjainkkal.
Barcelona persze rádobta a habot a tortára – de ez most csak egy édes kiegészítő volt egy amúgy is tartalmas és gondolatébresztő szakmai hét mellé.