„De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! ” (⁠Zsolt 141,8)

„„Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” […] De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! ” (⁠1Kor 15,55.57)

Gondoljunk csak bele! Amikor valami baj történik velünk, hirtelen nem tudjuk, mit csináljunk. Lehet, hogy valaki megbántott, valami nem sikerült, félünk egy feladattól vagy összevesztünk a barátunkkal. Ilyenkor ösztönösen keresünk valakit, akiben megbízunk, aki mellett biztonságban érezzük magunkat. Például a szüleink, vagy egy tanár. A zsoltár írója is egy nehéz helyzetben szól Istenhez. Nem próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne, hanem őszintén kimondja: „Hozzád menekülök.” Ez azt jelenti, hogy amikor félünk vagy valami nehézséggel találkozunk, nem kell egyedül megküzdenünk vele. Istenhez bátran fordulhatunk. Elmondhatjuk neki, ha félünk, ha szomorúak vagyunk, vagy ha egyszerűen csak segítségre van szükségünk. Mindig vannak az életünkben könnyebb és nehezebb napok. Vannak kudarcok, félelmek, viták vagy olyan feladatok, amelyek elsőre túl nehéznek tűnnek. Ilyenkor jusson eszedbe: „Uram, hozzád menekülök.” Nem elbújunk a problémák elől, csak nem akarunk egyedül szembenézni velük. Istentől kérünk erőt, bátorságot és segítséget. Az igében szereplő kérés „ne vedd el életemet” is ezt a mély bizalmat tükrözi: Uram, a te kezedben van az életem, te vigyázol rá, te adsz neki védelmet. Éljünk ennek tudatában. Így álljuk a mindennapi feladatokhoz, nem egyedül kell szembe néznünk velük, hanem hogy Istentől kapott oltalom biztonságában élünk és dolgozunk.

Imádkozzunk!

Urunk és Mesterünk, késztess most bennünket az idő jó felhasználására. Tégy figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé, hogy a tanulásban előrehaladjunk. Add, hogy úgy ismerhessünk meg téged, ahogy te ismersz bennünket. Világosítsd értelmünket. Fogd kezedbe kezünket. Vond magadhoz szívünket. Ámen