Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged! (Zsolt 89,9b-c)
A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. (Ef 1,17)
A jókívánságok azt tükrözik, hogy mi minden jót szeretnénk látni a nagyvilágban, hogy jót szeretnénk látni mások életében, örülni a másikkal annak örömében. Persze ez csak akkor igaz, ha a jókívánságok a szívünkből jönnek és nem csak úgy megszokásból, udvariasságból. Amikor igazán fontos valaki a számunkra azt Istenünk gondviselő szeretetére bízzuk. Imádkozunk nem csak a saját, hanem mások öröméért, egészségéért, békességéért, biztonságáért. Pál apostol is így tesz, imádkozik az efezusi gyülekezetért: „A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.” Kéri Istent, hogy erősítse meg őket a hitben. Pál gyülekezet iránti szeretete nyilvánul meg abban, hogy a lehető legjobbat kéri a gyülekezet számára, hogy lélekben minél közelebb kerüljenek Istenhez, az Ő gondviselő szeretetéhez. Tegyünk ma mi is így, kövessük Pál apostol példáját imádkozzunk egymás hitéért is.