„Akkor majd megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet.” (⁠Ez 36,36a)

„János látomásban írja: Íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott […], és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé! ” (⁠Jel 7,9–10)

Képzelj el egy várost ahonnan minden élet eltűnt. A házak üresek, a kertekben gaz, az üzletek bezártak, minden kihatnak tűnik. Aztán valaki elhatározza, hogy újjáépíti. Megtisztítja az utakat, kerteket, felújítja a házakat, ismét emberek költöznek a városba. Ezékiel próféta idejében Izráel népe valami hasonlót élt át. Jeruzsálem és az ország egy része elpusztult, az embereket pedig számukra idegen helyre vittek. Úgy tűnhetett, hogy mindennek vége. Isten azonban azt ígérte, hogy Ő újra fel fogja építeni azt, ami összedőlt, és életet ad annak, ami pusztasággá lett. Vagyis amikor minden reménytelennek látszik, Isten akkor is újra tudja kezdeni, a romok között is munkálkodik. Ez nemcsak városokra, épületekre igaz, hiszen lehet romokban a barátságunk, lehet veszekedés a családunkban, hibázhatunk és úgy érezhetjük ezt már nem lehet jobbá tenni. De Isten azt üzeni a számunkra: Ami összedőlt, azt én újra fel tudom építeni. Ahol most pusztaságot látsz, ott én új életet tudok teremteni. Ez számunkra reményt ad. Ezért, ha valami az életedben most romokban hever, ne add fel! Lehet, hogy te még nem látod, hogyan lehetne rendbe hozni, de Isten már látja a lehetőséget. Bízd rá azt, ami fáj, ami elromlott! Kérd a segítségét!