„Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját.” (Ezsd 3,11b)

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11)

Biztos vagyok benne, hogy már milliószor hallottad, mennyire fontosak az alapok. Ezt tanuld mag nagyon, mert ez az alapja …. ennek, vagy annak. Senki sem kezd házat építeni úgy, hogy elkezdi a téglákat rakni a földre. Először árkot ásnak, van, hogy egészen mélyet, attól függően, hogy milyen a talaj, amelyre építeni szeretnének. Aztán ebben elkészítik az alapot. De a hivatásoknál is így van először az ember alapismeretek tanul és azután, a megszerzet ismereteit bővíti, gyakorolja, míg munkába állhat. A kapcsolatainkat is meg kell alapozni, egymás alapos megismerése nélkül a barátságok, szerelmek sem viharállók, teherbírók. Éppen a hitéletünknek nem lenne szüksége alapokra? Ezek a következők: a hit örök forrása a Szentírás. Hitünk középpontja az evangéliumok üzenete: Isten szeretete, Krisztus értünk vállalt kereszthalála és a Szentlélek megtartóereje mindannyiunk számára a bűnből való szabadulás ígéretét hordozza. Az Apostoli Hitvallás, 12 tételben fogalmazza meg a keresztyén hit alapvető igazságait. Ezt minden keresztyén felekezet elfogadja és vallja. Mondjuk is el! Kulcsold imára a kezed:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen