„Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (Zsolt 147,11)

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atyám!«” (Róm 8,15)

Szolgaság. Sokan így élik meg az Istennel való kapcsolatot. Elismeri, hogy van valaki aki nálánál hatalmasabb, erősebb, az élet és a halál ura, félni kezd tőle. A félelem nem jó irányba visz, eltávolít olyan úr és szolga kapcsolatot szül. Fiúság. Jézus megmutatja, hogy Istenre úgy kell tekintenünk, mint ahogyan a gyermek tekint az édesapjára. Aki erős és hatalmas és nagyon szeret bennünket, nem kell félni tőle, mindig bizalommal fordulhatok hozzá. Ezt a kapcsolatot fejezi az Abbá szó, mellyel kis gyermekek becézték az édesapjukat, mintha azt mondanánk apa, apuci. A hit által, mi is Isten gyermekeivé válunk, a fiúság lelkét kapjuk. Ezt a szoros biztonságot adó köteléket élhetjük meg nap, mint nap.