„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (⁠Zsolt 34,8)

„De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket [az apostolokat] ezt mondta nekik: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! ” (⁠ApCsel 5,19–20)

Mai Újszövetségi igénk az Apostolok cselekedeteiből való. Az apostolok Jézusról beszéltek az embereknek, arról, hogy ő él, szeret, megbocsát, és új életet ad. Ez azonban nem tetszett mindenkinek. A vezetők féltek attól, amit hirdettek, ezért börtönbe zárták őket, abban bízva, hogy így majd elhallgatnak. De Istennek más terve volt. Éjszaka az Úr angyala kinyitotta a börtön ajtaját, és kivezette az apostolokat. Nem azért, hogy elbújjanak vagy elmeneküljenek, hanem azért, hogy visszamenjenek az emberek közé, a templomba, és tovább mondják mindazt, amit Jézusról tudnak. Az angyal azt mondta: hirdessétek „ennek az életnek minden beszédét”. Vagyis azt az örömhírt, amely reményt ad, bátorít, és megmutatja, hogy Isten velünk van. Ez a történet azt tanítja nekünk, hogy Jézusról szóló örömhírt nem lehet bezárni. Nem lehet rács mögé zárni, elhallgattatni vagy csak egyetlen helyre bezsúfolni. Nem lehet a templom falai közé szorítani, de ki sem lehet zárni. Isten igéje akkor és ott szólal meg, ahol és amikor ő akarja. A templomban, az iskolában, egy baráti beszélgetésben. Ne gondoljuk azt, hogy Jézusról, Istenről csak bizonyos helyeken vagy bizonyos embereknek lehet és szabad beszélni. Mindig adjuk tovább azt a szeretetet, amit mi magunk is Istentől kapunk.