Az Úr azonban ezt kérdezte [Jónástól]: Igazad van-e, hogy haragszol?! (Jón 4,4)

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! (Gal 6,1)

HARAG, amikor fáj, amikor bánt, amikor idegesít, akkor haragszom, mert haragudnom kell valakire. Jobb esetben, magamra, rosszabb esetben másra vagy éppen Istenre. Általában ebben a haragban nincs semmi jó, semmi építő, semmi pozitív, hanem önzőségünknek a megjelenése ez. A harag nem jó tanácsadó. Ilyenkor képesek vagyunk igazán meggondolatlan lépésekre, rossz döntéseket hozhatunk. Így mennek tönkre barátságok, családi kapcsolatok és kerülünk távolabb Istentől, hogy nem bocsátunk meg, csak hordozzuk a sebeket, egyre többet, egyre csak gyűjtve a belső feszültséget. Mert a problémáinkat nem rendezzük, nem beszéljük meg. "Igazad van-e, hogy haragszol?" hangzik a kérdés Istentől. Ezzel tanítva Jónást és bennünket is arra, hogy mennyire tévesen gondolkodunk, hogy mennyire nem a dolgok lényegét látjuk, csak a felszínt. A döntés viszont a mi kezünkben van, megbocsátunk vagy haragszunk tovább.