„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! ” (⁠2Móz 14,14)

„Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. ” (⁠Mk 13,11)

Izráel többször is nehéz helyzetbe került. Mai Igénk arról mesél amikor Egyiptomból menekülve, odaértek a Vörös-tengerhez, mögöttük ott volt az egyiptomi hadsereg, előttük pedig a tenger. Nem látták, hogy hogyan tovább. Biztosan sok minden megfordult a fejükben, Mit tegyünk? Hogyan meneküljünk meg? Mózes azonban ezt mondta nekik: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig csak üljünk és ne tegyünk semmit. Vannak helyzetek, amikor nekünk kell cselekednünk. De vannak olyan pillanatok is, amikor már nem tudunk mit tenni, csak Istenre bízni a helyzetet. Izráel népe sem tudta megoldani a lehetetlen szituációt. Isten azonban utat nyitott nekik a tengeren keresztül.

Nekünk is lehet olyan érzésünk, mintha egy tenger állna előttünk. Jézus azonban a Szabadító. Ő akkor is velünk van, amikor mi még nem látjuk a kiutat. Van, amikor nem az a dolgunk, hogy mindent megoldjunk, hanem hogy bízzunk abban, aki már látja a kiutat. Hiszen Isten előtt nincs olyan akadály melyen ne tudna ajtót nyitni.