„Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Móz 33,14)

„A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.” (Zsid 4,9)

A kérdések sokszor cikáznak bennem. Mit, hogyan és miért? Hogy döntsek, hogy csináljam? Hogy lesz jó? Ismerős számodra is ez az érzés? Ilyenkor olyan jó lenne szemtől-szembe állni Istennel, mint ahogyan az Mózesnek megadatott ott a pusztában. No nem a negyven év vándorlást irigylem 😀 , hanem azt a kapcsolatot amiben Mózes ott akkor része volt. Hiszen Mózes is tele kérdésekkel, tele volt aggodalommal, de Isten biztosította róla, hogy vele van és Mózesnek ez elég volt. Végezte a feladatát amivel Isten megbízta. Igen jó lenne, ha Isten szemtől-szembe megadná a válaszokat a kérdéseinkre, de Ő csak azt kérdezi: „Megnyugtat, ha az orcám veled megy?” és igen, a válaszunknak igennek kell lenni-e. A reménység, mely lenyugtatja a szívet és a lelket, hogy Ő velünk van és velünk lesz a Világ végezetéig, erőt ad a mindennapjainkhoz, erőt ad a kérdéseink megválaszolásához.