„Az Úr megnyitja a vakok szemeit…” (⁠Zsolt 146,8)

„[Jézus] így válaszolt nekik [Keresztelő János tanítványainak]: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium. ” (⁠Lk 7,22)

Keresztelő János egy híres és népszerű próféta volt. Rengetegen hallgatták őt, de ő mindig azt mondta: Utánam jön valaki, aki sokkal nagyobb nálam. János látta a jeleket, és tudta, hogy ez a valaki: Jézus. Mégis, egy idő után János és a tanítványai elbizonytalanodtak. Ott voltak a kezükben a szent iratok (a mi Ószövetségünk), amelyek pontosan leírták, mit fog tenni a Megváltó. Látták Jézus csodáit, hallották a szavait, de mégsem érezték biztosnak, hogy Jézus az a Megváltó akire várnak. Ezért a Keresztelő János tanítványai odamentek Jézushoz, és feltették a kérdést: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus nem haragudott meg rájuk az értetlenségükért. Egyszerűen csak így felelt: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”

Sokszor velünk is előfordul, hogy a szemünk előtt van a megoldás, mégsem vesszük észre. Ott van Isten szeretete a szüleinkben, a barátainkban, a bibliai történetekben, mi mégis kételkedünk.

Volt egyszer egy ember, akinek elöntötte a házát az árvíz. Felmászott a tetőre, és imádkozott: Istenem, ments meg, bízom benned!  Jött egy ember egy mentőövvel, de a férfi azt mondta: Nem kell, engem Isten fog megmenteni! Később jött egy csónak, de azt is elküldte: Nem kell, engem Isten fog megmenteni! Végül jött egy helikopter, de arra sem szállt fel. Az árvíz elmosta a házat, az ember pedig a mennyországba kerülve megkérdezte Istentől: Uram, miért hagytál el, miért nem mentettél meg? Isten mosolyogva így felelt: Fiam, hát nem volt nyilvánvaló? Küldtem neked egy mentőövet, egy csónakot és még egy helikoptert is, de te egyszer sem nyitottad ki a szemed! Ne várjunk arra, hogy Isten rendkívüli módon, látványosan avatkozik be az életünkbe! Vegyük észre azokat az apró csodákat, a segítő embereket és a jó dolgokat, amiket nap mint nap elénk tesz!