„[Az Úr] pártját fogja a szegénynek, megszabadítja a halálos ítélettől.” (Zsolt 109,31)

„Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” (Jak 2,5)

A suliban, az osztályban, a munkahelyen, az utcán már ez első látásra felcímkézzük, skatulyázzuk, csoportosítjuk a bennünket körülvevő embereket. Ez az ember szimpatikus, az nem, az ilyen vagy olyan, pedig még nem is beszéltünk vele. Pálcát törünk mások felett. Álljunk meg egy percre! Gondoljuk végig! Mi lehet emögött? Talán, hogy magunkat többre tartjuk másoknál, vagy ezzel kompenzálunk valamit? Ha kicsit is ismerjük a Bibliát, tudunk egy keveset Jézusról, tudjuk, hogy Ő hogy élt, hogy Ő mennyire nem válogatott az emberek közül. Egyformán hív és keres mindannyiunkat, egyformán áldozta fel magát mindannyiunkért, hogy a hitben gazdagok legyünk és általa ne személyválogatók hanem áldás lehessünk mindenki számára.