„…az Úr […] utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át.” (Ézs 43,16)

Jézus mondja: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” (Jn 14,3–4)

A mai Ószövetségi ige Ézsaiás könyvéből származik és ez a szakasz a babiloni fogság során íródott egy olyan nép számára aki már sokszor megtapasztalta Isten szabadító hatalmas erejét. A próféta bátorítani, vigasztalni akarja a népet, úgy, hogy emlékezteti őket a múltra, a régi dolgokra: „…az Úr […] utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át.” A próféta szavai szabadítást ígérnek nem csak a fogságban lévő népnek hanem nekünk mindannyiunknak a bűnök és a bűnökért járó büntetés alól. Sokszor félünk a mindennapok kihívásaitól, attól, mivel kell szembenéznünk, az ismeretlen bizonytalanságot okoz számunkra, de csak akkor ha nincs bizonyosságunk a cselekvő, bennünket óvó Istenben. Aki számára nincs lehetelten, aki képes utat készíteni ott ahol nem volt, a pusztában, sőt a tengeren keresztül is. Ha ezt meglátod, megérzed, akkor feltárul a jövő, az út melyet Isten neked szán és Húsvét közeledtével ez egyre nyilvánvalóbbá, valóságosabbá válik.