Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az Úr! (4Móz 11,29b)

A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg! (1Thessz 5,19-21)

Mind a két igében ott van a szó próféta. De tudjuk, hogy mit is jelent? Mi a szösz az a próféta? A szó a görög ’pro’ és ’phémi’ szavakból áll össze, azt jelenti: valakinek a nevében beszélni. Ez egy nagyon fontos tisztség, feladat volt. Isten Lelke megérintette az embert, feltárta az Úr akaratát. Bűnbánatra szólítani, ítéletet hirdetni kellett, vagy éppen vigaszt, bátorítást, reménységet nyújtani. A kiválasztott nem mindig akarta ezt a feladatot vállalni, azonban ez nem volt választás kérdése. Ha az Úr szólt, neki továbbítania kellett az üzenetet, minden esetben csak azt, amit az Isten rá bízott. Ez különböztette meg a hamis prófétáktól, akik többnyire azt mondták, amit hallani akartak tőlük.

Bárcsak az „Úr egész népe próféta volna” könyörgött Mózes, mert azt kívánta, hogy mindenkit Isten vezessen az élet útján, Ő vigyázzon mindenkire és ne a hamis próféták adjanak iránymutatást.