„Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent! ” (⁠Préd 5,6)

„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. ” (⁠2Pt 1,16)

Péter apostol a mai napra szánt Újszövetségi igénket akkor írta, amikor már sokan megkérdőjelezték Jézus történetét. Voltak, akik azt mondták: Ugyan már, ezek csak kitalált mesék! Csodák, feltámadás, Isten Fia? Ezek csak szép történetek gyerekeknek. Az apostol viszont határozottan kijelenti, hogy amit Jézusról mondanak, az nem mese. Ők maguk látták, hallották, átélték mindezt. Gyermekként és szerintem felnőttként is nagyon szeretjük a meséket. A meséken keresztül megtanulhatjuk, mi a jó és a rossz, hogyan lehet bátornak lenni, vagy miért fontos segíteni másokon. De meg kell tanulnunk különbséget tenni mese és valóság között. Jézus valóban élt. Péter és a társai nem könyvből olvasták, nem filmen látták, nem másoktól hallották Jézusról a történeteket. Ők látták ahogy gyógyít, hallották ahogy és amit tanít és ott voltak amikor a keresztre feszítés után megjelent. Ezért mondja: „Szemtanúi voltunk isteni fenségének.” A Biblia azért is fontos, mert emlékeztet minket arra, mit tett Isten értünk. Amikor olvassuk, újra és újra eszünkbe jut, hogy Jézus szeret minket, világosságot hoz a sötét helyzetekbe. Ő nem csak régen volt valóságos, hanem ma is az. Ma is meghallgat, segít, velünk van. Nem egy kitalált hős, hanem élő, szerető Megváltó.