„Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (János 3,14-15)
Amikor a választott nép kivonult az egyiptomi fogságból, hosszú vándorlás kezdődött el a pusztában. A vándorlás nem csak hosszú, hanem embert próbáló is volt. A nép a fárasztó vándorlás miatt pedig fellázadt Isten ellen. Ezért az Úr mérges kígyókat küldött, hogy marják meg az embereket. Akiket megmartak, azok az emberek mind meghaltak. Mózes feladata volt, hogy a tábor közepén állítson fel egy póznát, rajta egy rézkígyóval. Aki feltekintett a rézkígyóra, megmenekült a haláltól. Erre az eseményre utal Jézus a fenti evangéliumi idézetben. Ez az Ige pedig egyben prófécia is: nem csak a múltra, hanem a jövőre is utal. Jézust a pusztában felemelt rézkígyóhoz hasonlóan fel fogják emelni, mégpedig a kereszten. Mindenki, aki feltekint a keresztre, az megmenekül a gonosz kígyójának halálos marása elől. A kereszt számomra nem csak a megmenekülés jelképe, hanem az Isten szeretetéé is. Ő nem hagy magunkra, hanem Megváltót küld, hogy ne haljunk meg, inkább válasszuk a megmenekülés útját. Isten Jézus Krisztusban megbocsátja minden bűnünket, s ez a kereszten történt meg. Tekintsünk fel tehát mi is a keresztre, hogy megmeneküljünk bűneinkből. A kereszt számomra egy kapu az atyai házba, amely mindig nyitva van. Erről szól a következő történet.
A NYITOTT AJTÓ
Egy lány, aki a szüleivel élt együtt a skóciai Glasgow-ban, belefáradt az állandó alkalmazkodásba, mint ahogy az gyakran megtörténik a mai fiatalokkal.
Ez a lány a családja vallását is elutasította és egy nap kijelentette:
Ezzel elhagyta az otthonát, és elhatározta, hogy beleveti magát a nagyvilági életbe. Egy idő után azonban elcsüggedt, mert nem sikerült munkát találnia. Ekkor a város utcáit kezdte el járni, és prostituáltként áruba bocsátotta a testét.
Teltek az évek, az apja meghalt, az anyja megöregedett, de a lány még mindig elzárkózott félresiklott élete barikádjai mögé.
Éveken keresztül semmilyen kapcsolata nem volt az édesanyjával. Az asszony azonban megtudta, hol él a lánya és elindult, hogy megkeresse őt. Minden hajléktalanszállóra bement és megkérdezte:
Eltelt néhány hónap és nem történt semmi. Egy napon azonban a lány bement a szállóra, hogy valami ennivalót kérjen. Egy kicsit várni kellett, ezért a lány leült és közben szórakozottan bámulta a hirdetőtáblán az üzeneteket. Egyszer csak meglátta a fényképet:
Kitört belőle a sírás. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Már későre járt és sötét volt, de az üzenet annyira szíven ütötte, hogy nekivágott a hazafelé vezető útnak.
Kora reggel volt, mire hazaért. Félve, óvatosan közeledett a házhoz, hirtelen nem tudta, mit is csináljon. Halkan bekopogott és az ajtó rögtön kinyílt. Azt gondolta, hogy tolvajok vannak a házban. Az édesanyjáért aggódva a fiatal nő a hálószobába rohant, de az anyukája nyugodtan aludt. Felébresztette:
Az édesanyja alig hitt a szemének. letörölte a lánya könnyeit és magához ölelte. A lány azt mondta:
Erre az anyukája kedvesen csak ennyit mondott:
Nekem a keresztről mindig ez jut az eszembe: valaki hazavár engem, s ő állandóan nyitva tartja az ajtót, hogy hazaérhessek. Isten a kereszttel kinyitotta a mennyei haza ajtaját, hogy oda bármikor beléphessünk. Ezért jelenti számomra a kereszt mindig a menekülést, a szabadulást. Pontosan úgy, mint a vándorló zsidóknak a rézkígyó.