Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve [...]. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért... (Zsolt 107,10.13.15)

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,10)

Római levél 7,24-25

Vannak nehéz helyzetek, vannak, amikor úgy érezzük: bilincs be vagyunk verve, nem tudunk szabadulni a terheink alól. Van ilyenkor, aki segít? Azt mondja a zsoltár: aki felismeri nyomorúságát, és segítségül hívja az Urat, az számíthat Isten megmentésére, valami történik, valami megváltozik. Vagyis amikor rájövünk, hogy egyedül képtelenek vagyunk magunkon segíteni, amikor rájövünk és belátjuk, hogy Isten segítő, megmentő keze Jézus Krisztus nélkül nem jutunk egyről a kettőre.

Ha tovább olvassuk a zsoltárt akkor azt látjuk, hogy miután az ember belátta a súlyos helyzetét és Istenhez fordult  látványos változások következtek: a forgószél lecsendesült, a foglyok kötelei elszakadnak, a tenger hullámai lecsendesülnek, de még egy lépésre szükség van. Szükség van hálára, szükséges kimondani: „hála Istennek”, hogy van szabadítás, van kiút. Mert a hála az Isteni kegyelemre adható egyetlen emberi válasz.