„Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr! ” (⁠Jer 23,35)

„Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt. ” (⁠Mt 26,75)

Jézus és a tanítványok az elfogyasztott közös vacsora után kimentek az Olajfák hegyére. Jézus azt mondja nekik, hogy Őt elfogják és a tanítványok szét szélednek, de Péter erre azt válaszolja, hogy Ő bizony képes Jézussal meg is halni, soha nem hagyja el. Erre válaszolja azt a Mester, „hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Péter valóban komolyan gondolta, amit mondott. Szerette Jézust, és el sem tudta képzelni, hogy valaha megtagadná őt. De, amikor Jézust elfogták, Pétert elfogta a félelem. Háromszor is azt mondta, hogy nem ismeri Őt. Aztán megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai, és rádöbbent, pontosan azt tette, amiről néhány órával korábban azt mondta, hogy soha nem tenné meg. Ezért kezdett sírni. Talán mi is ismerjük azt az érzést, amikor valamit nagyon megfogadunk, aztán mégis elrontjuk. Megbántunk valakit, hazudunk, gyávák leszünk, vagy cserbenhagyunk valakit, aki számított ránk. És utána már nem lehet visszacsinálni. Péter sírásában ott volt a fájdalom, hiszen Jézus bízott benne és ő mégis cserben hagyta. De a történet itt nem ér véget, Jézus megbocsátott neki. Ezért, ha elrontottunk valamit, ne meneküljünk el! Mondjuk el őszintén, amit tettünk, akkor megtudnak bocsátani nekünk.