„De aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül. ” (⁠Zsolt 32,10b)

„Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! ” (⁠Jel 22,21a)

Egy hosszú, fárasztó utazás után végre hazaérünk. Letesszük a nehéz csomagokat, belépünk a szobába, és valaki elénk siet, átölel. Megérkeztünk, biztonságban vagyunk. A Biblia legutolsó mondata, a Jelenések könyvének záró igéje pontosan ezt a hazatérés-élményt adja meg nekünk, „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!” A kegyelem szó néha idegenül hangzik, pedig a legegyszerűbb, legszebb dolgot jelenti, egy olyan ajándékot, amit nem lehet pénzért megvenni, nem lehet jó jegyekkel vagy hibátlan viselkedéssel kiérdemelni, egyszerűen csak kapjuk, mert szeretnek minket. Ez a jókívánság elkísér bennünket a mindennapokban. Ez a végső útravaló, akár a mesék végén a végső tanulság, amit útravalóul kapunk. Jézus szeretete kifogyhatatlan. Ez a kegyelem, mely velünk van a tanórákon, a munkahelyünkön, az otthonunkban, a nehéz döntésekben és a boldog pillanatokban is.

Imádkozzunk!

Urunk és Mesterünk, késztess most bennünket az idő jó felhasználására. Tégy figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé, hogy a tanulásban előrehaladjunk. Add, hogy úgy ismerhessünk meg téged, ahogy te ismersz bennünket. Világosítsd értelmünket. Fogd kezedbe kezünket. Vond magadhoz szívünket. Ámen