Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. (Zsolt 118,8)

Pál írja: Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített... (2Tim 4,16-17a)

Magány, egyedüllét, nem ért meg senki…. Ismerős érzések? Pál apostol szavai az apostol utolsó leveléből származnak, melyet elhagyatva egy börtöncellából írt. A közelgő halálra készülve, követőkről, barátokról ír, akik elfordultak tőle, elhagyták őt. Viszont a következő mondatában, már írja is azt a kellemes és fontos igazságot: „De az Úr mellém állt, és megerősített” Valahányszor, magányosnak, elhagyatottnak érzed magad jusson eszedbe, Isten melletted van, ahogyan azt megígérte: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy” (1Móz 28,15)