„De Istenünk áldásra fordította az átkot.” (⁠Neh 13,2b)

„Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ.” ” (⁠Gal 3,13)

Biztosan ejtettél már el bögrét, tányért, ami darabokra tört a földön. Első pillanatban azt gondoljuk, hogy ezt már nem lehet megmenteni, a baj megtörtént. Aztán valaki anya, mama, odalép, összeszedi a színes cserepeket, és elkezdi őket egymás mellé illeszteni, amíg végül egy mozaikkép születik belőlük. Ami elromlott, amiből baj lehetett volna, az valami mássá, műalkotássá változik. Nehémiás könyvének ez a rövid mondata pontosan ilyen a csodát fogalmaz meg, „De Istenünk áldásra fordította az átkot.” Az átok szó ijesztőnek tűnik, de a mindennapokban nagyon is ismerős. Átok az, amikor bántanak minket, amikor valami nagyon félresikerül, amikor csalódunk, vagy amikor igazságtalanság ér bennünket. De átok egy elromlott kapcsolat, egy nagy kudarc vagy egy nehéz időszak. Isten nagysága abban is megmutatkozik, hogy képes átformálni a nehézségeket. A rosszból jót, a szomorúságból örömöt, a hibáinkból pedig tanulságot és erőt tud formálni Isten kezében semmi sem vész kárba. Bárhol is tartunk most az életben, ha úgy érezzük, valami rosszul alakult, ez az ige emlékeztet: nem vagyunk egyedül a bajban, és bízhatunk abban, hogy Isten a legnehezebb pillanatainkat is áldássá tudja formálni.

Imádkozzunk!

Urunk és Mesterünk, késztess most bennünket az idő jó felhasználására. Tégy figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé, hogy a tanulásban előrehaladjunk. Add, hogy úgy ismerhessünk meg téged, ahogy te ismersz bennünket. Világosítsd értelmünket. Fogd kezedbe kezünket. Vond magadhoz szívünket. Ámen